• Magyar Tudományos Akadémia "Váltóállítás: Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben"
  •  



     
     

                        

     
     


    Állapot: jó állapotú antikvár könyv
    Kiadó Mta Bölcsészettudományi Kutatóközpont
    Oldalak száma: 780
    Kötés karton
    Súly 2000 gr
    ISBN 2399964988744
    ISBN 9634160530, 9789634160533
    Árukód ISSN 2498-9118
    Árukód SL#2110647397
    Szerkesztette Csikós Gábor, Kiss Réka, Ö. Kovács József
    Kötet 1. Magyar vidék a 20. században
    Kiadás éve Budapest, 2017
    Ára 9 990 Ft
    Szerzői jog
    © MTA BTK, NEB, © Szerzők
      Kategória  Egyéb műtárgy     
    Nyomdai munka Séd Nyomda Kft ., Szekszárd
     

                                                                                                                                
     
     

    Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága között 2014 szeptemberében megkötött megállapodás lehetőséget teremtett arra, hogy a Vidéktörténeti Témacsoport, vidéken élő kutatótársakkal kiegészülő munkacsoportokra támaszkodva, megkezdhesse munkáját. Kutatásaink súlypontját az 1940-es évektől bekövetkezett, struktúraváltoztató jelentőségű társadalomtörténeti események vizsgálatára helyezzük. 1945 hetvenedik évfordulója eleve ösztönzést adott ahhoz, hogy lehetőleg új kérdések alapján szólaltassunk meg ismert és kevésbé ismert történeti forrásokat. Módszertani szempontból pedig igyekeztünk közös nevezőre hozni több mint huszonöt fős kutatócsoportunk alapvető forráselemzési célkitűzéseit.

    Abban kezdettől fogva egyetértettünk, hogy mondanivalónk megfogalmazása során egyaránt el kell kerülnünk az ideológiai indíttatású elfogultságokat és a jelenből fakadó érzékenységeket. Szakmai normáink egyik fontos értékéhez, a történeti források elsőbbségéhez minden körülmények között igyekszünk ragaszkodni. A jelenkor-történeti vitákra tekintettel kellett megtalálnunk a kutatócsoport rövid és hosszú távon érvényesnek tekintett kérdésfeltevéseit. Mindez persze korántsem olyan egyszerű, hiszen többek között értékrendek, nézőpontok és léptékek különbözése is befolyásolja a válaszainkat. Különösen így van ez 1945 esetében, amely az intézményesült erőszak, az 1990 előtti emlékezetpolitika és az emlékezetekben elraktározott emóciók konfl iktusa miatt szimbolikus jelentőségűvé vált.

    Az egyes tanulmányok kutatási kérdései, módszerei, kiválasztott forrásai és a vizsgált miliő földrajzi és társadalmi tere természetes módon különböznek egymástól. Ugyanakkor átfogóan mindannyiunk érdeklődésének középpontjában az állt, hogy megtaláljuk azokat a társadalom- és történelemformáló tényezőket, amelyek a kortársak múlt- és jelenbeli tapasztalatait és jövőképét meghatározhatták. Nézőpontunk alapvetően alulnézeti, a mindennapok történeti perspektíváját követte. Legtöbbünket az a kérdés foglalkoztatta, hogy a háborús egyéni és kollektív tragédiák utáni nyomorban és az államiság nélküli vákuumban a kortársak milyen módon reagáltak, viselkedtek. Az előbb említettek alapján felkutatott történeti források és kutatói válaszok több tekintetben eltérnek a történetkutatás korábbi eredményeitől.

    Magyarország a nemzetközi hatalmi politikai játszmák révén 1938-tól a német, majd 1944-től a korábbi cári területszerző hagyományt folytató „szovjet” érdekszférába került. Ennek következményeit a kortársak elsősorban a Vörös Hadsereg katonáinak viselkedése és a hirtelen befolyásossá vált kommunista párttagság és követőik eljárásai alapján tapasztalhatták meg. Az ekkori tömeges, évtizedekig tabusított tapasztalatok történeti kontextusait igyekeztünk kötetünkben megjeleníteni. A tartalom tematikus egységeinek címei nagyrészt az egyes munkacsoportok eredeti célkitűzését tükrözik; de mint minden terv, a források feltárásával a miénk is módosulhatott, így végül az egyes témakörök nem tekinthetők olyan megmerevedett struktúráknak, amelyek között nincs átjárás. Így például a földosztás egyfelől politikai tartalommal bír, miközben az egyház a korszakban mindig gazdasági szereplő is. Ezt az átjárhatóságot példázza a kötet végén közreadott illusztratív forrásválogatás.

    Az egyéni és kollektív erőszak-alkalmazás diktatórikus eljárásaira gondolva adtunk címet az MTA Székházában 2015. szeptember 29-én tartott konferenciánknak, amelyet – kisebb módosítással – most kötetünk címéül is választottunk: Váltóállítás. Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben.

     
     
     
     
    Nemzeti Emlékezet Bizottsága: MTI- 2017.04.11. Kötetbemutató 
     
    A „Váltóállítás - Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben" című kötet politikai mítoszok helyett a mindennapi valóságot mutatja be az olyan hitviták meghaladásával, mint például 1945 felszabadulás vagy megszállás volt-e Magyarország történelmében - mondták el a kötetet ismertető szakemberek az Akadémián rendezett könyvbemutatón 2017. április 11-én.
     
       
    Megszólalók:
     

    Fodor Pál – történész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója. Vezetése alatt a kutatóközpont mélyrehatóan foglalkozik Magyarország történelmének, kulturális örökségének és társadalmi átalakulásainak vizsgálatával. Fodor Pál ismert a 20. századi társadalomtörténettel és politikai változásokkal kapcsolatos kutatásairól, valamint a bölcsészettudományok interdiszciplináris megközelítéseinek fejlesztéséről.

    Kisfeldvári Réka – történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Ebben a szerepben olyan projekteket irányít, amelyek a magyar történelmi emlékezet megőrzését és népszerűsítését szolgálják, különösen a 20. század és a nemzeti történelem kulcsfontosságú eseményeinek vonatkozásában. Kisfeldvári Réka aktívan részt vesz oktatási programok és kiadványok kidolgozásában, amelyek elősegítik a történelmi örökség objektív megértését.

    Kovács Erdős József – történész, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa, a Magyar Tudományos Akadémia Vidéktörténeti Munkacsoportjának és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának vezetője. Tudományos tevékenysége a magyar vidéki térségek, valamint a 20. századi társadalmi-gazdasági és politikai folyamatok kutatására összpontosít. Kovács Erdős József kulcsszerepet játszik a kutatások és publikációk koordinálásában, valamint a vidéktörténettel és nemzeti emlékezettel foglalkozó kutatócsoportok szervezésében.

     
     
     
     
     

    A 20. századi magyar történelem, ez egy meglehetősen komplikált összetett, ahogy szokták mondani, sokféle narratívája van bizonyos kulcseseményeknek. Gondoljanak arra, hogy 1945-öt hányféleképpen lehet értelmezni.

    És mi úgy gondoltuk, hogy még van mód újabb narratívák előadására is ezekben a kulcskérdésekben. Nevezetesen, hogy talán nem volt minden olyan sikertörténet, hogy például az, ami magyar vidéken történt, azt bizonyos szempontból nyilván lehet úgy interpretálni, úgy értelmezni, hogy egyfajta modernizáció zajlott le, hogy egyfajta fénykora volt a magyar mezőgazdaságnak, de aki egyrészt átérte, másrészt esetleg más források fölkutatásával, más metodológiával nyúl hozzá, az akár juthat arra az eredményre is, hogy hát ez volt, lehet modernizációnak nevezni, de talán mégis inkább álmodernizációnak kellene nevezni, hogy a magyar vidék kihűlül, hogy a magyar vidéken nincsen munkaerő, hogy a magyar vidék jövője nagyon, legalábbis az én szememben elég sötétnek látszik. Azt gondolom, hogy aki múltal, történmel foglalkozik, legyen túlélő kortás, vagy pedig kutató, az, ha őszinte volt, akkor az mindig tudta, hogy ez egy hiányterület.

    Tehát hogyan lehetséges az, hogy a társadalom nagy részének a múltjával, jelenbeli valóságával nem foglalkozunk. Ez a kutat kifejezetten nem vidékcentrikus, nem csak témaválasztását tekintve, hanem a felkért együttműködőket tekintve is. Nagyon sokan vannak, hál' Istennek, különböző vidék étenekről, vidék idejétárakból, nagyon sok szakma képviselteti magászámmal.

    Különböző történetek levéltárakból, mellett a néprajzosok, antropológusok is megszólalhattak. És azt gondolom, és ez talán ebből a kötetből kevésbé derül ki, és ezért a mi tisztünk, hogy elmondjuk, hogy ez valójában nem csak egy munkacsoport, hanem talán megvan annak a lehetősége és igénye is, hogy egy műhelyjét váljon. A műhelyjét abban az értelemben gondolom, hogy közös gondolkozás, közös módszertané, kérdésfelvetések, végigvajodása, végigkinudása, akár végigvitatkozása árán jutunk el eredményekhez.

    Ez nem csak egy-egy éves nagy konferencia eredményi ez a kötet, hanem kisebb műhely megbeszélése ki. És hogyha ez tényleg műhelyjét tud formálódni, akkor abban azt hiszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia főigazgatójának, meg talán a NEB érdemei mellett elsősorban Őkovács Józsefnek és Horváth Gerge Krisztiánnak van nagyon fontos érdeme, akik ezeket az együtt beszélgetéseket, együtt gondolkodásokat ispilálják. Amit rendkívül fontosnak látok, az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia felületén megjelent egy intézményében, megjelent egy ilyen temetikával a kutatócsoportunk komoly kritikákat kaptunk már az elejétől, de az elejétől fogva abban bíztunk, hogy a tárgyszerű kérdésfelületéseink, a következetes forrásvizsgálatainknak súlya lesz.

    Azt gondolom, hogy ez a két munka az önmagában is igazolja, és mi továbbra is csak ezzel a tényleges tudományos tevékenységgel szeretnénk foglalkozni, ami nyugaton, keleten, a világ jobbhegyfési országaiban mindig is jellemző volt, és bármiféle túlérzékenységgel, túlideologizáltsággal nem akarunk foglalkozni. Nagyon fontos volt, hogy amikor ez az egész együttgondolkodás, hogy kin egy ilyen vidéktörténeti munkacsoport, témacsoport mi legyen, hogy vegyük elő újra 45 utáni magyar történelemnek forrásait, szólaltassuk meg újra a forrásokat, kevéssé ismert forrásokat, levéltári forrásokat, de oránhisztori forrásokat egyaránt, akkor volt valaki, akivel nagyon sokat segített az indulásban, Valók Balázs, a Néphelezigutatói Intézetnek az igazgatója, és a VTT Ákkoi Igazgató helyettese, aki az első percről fogva nagyon támogatta, és bízott ebben a munkában. Lényegében a munkánk kettős.

    Azokat az elfelejtett, részben soha meg nem szólított, írott dokumentációt, tehát levéltári forrásokat állítjuk a középpontba, másrészt nyilván jóval nagy a kritikával, az interjúkat is hasznosítjuk, tehát a szóbeli források is ilyen módon megjelennek, de a hangsült az írott történeti forrásokra helyezzük, tehát egyfajta detektív munkával, abban bízva, hogy a történeti forrásnak mindig védőjoga van bármilyen állítással, elfogultsággal szemben. Módszerténleg én abban látom a bővülést, hogy mi a kortási tapasztalatokat igyekszünk beemelni a beszélnótba, hogy nem az utó történeti nézőpontot erősítjük, hanem a kortási tapasztalatokat, tehát a kommunista diktatúráról, ilyen módon mondjuk el mindazt, ami mondjuk politikatudományi szempontból is megállja a helyét, de plusz a kortásak megéléstörténetei is ezt igazolják. Amikor Őkovács József azt írja, hogy a földreform kaotikus folyamat, inkább földkopzás és földosztás gyakran gazdasági racionalitás nélkül, miközben politikailag fontos, mert megteremti, és ez egy nagyon erős mondat, ez egy paradigmaalkotó mondat, ahogy beszélünk, megteremti az NKP diktatúrának alapját.

    Tehát ez a könyv ebből a szempontból az sugarja, felejtsük el a pártok közé kicsi dolgokat, koalíciós időszakok, felejtsük el a fényeszeleket és mindent. Tehát ez a brutális valóság. A brutális valóság az, hogy megjelennek figurák a faluban, és gyakorlatilag teljesen önkényesen, senki általán nem ellenőrződten elkezdenek uralkodni.

    Most az 50-es, illetve a 60-as éveknek a szisztematikus kutatása áll a középontba, tehát nem akarunk kapkodni, ha már ebbe belefogtunk, akkor egy tisztességes alapkutatást szeretnénk végezni.

     
    Transkribiert von TurboScribe.ai. 
     
     
     
     

       
     
    A könyvben való keresés: Gelfand
    Keresés a weben
       
     
     
     
     
     

    Oldal 129
    Vlagyimir Gelfand naplója 5 az egész második
     jelent meg könyv formájában először oroszul: lásd Gelfand
     -kresztyanszkaja krasznaja armija). Gelfand 2015, 584.
     
    Oldal 130
    publikálásra került, de anonim módon, Gelfand naplója
    Ennek eshetősége fennáll Gelfandnál is, hiszen tudjuk, hogy
    Gelfand fi a, aki apja szellemi hagyatékát
    Gelfand a Vörös Hadsereg zsidó származású tisztje volt
     
    Oldal 137
    okáért Alekszejevics (Vasziljeva 2015) és Gelfand (Ash
     
    Oldal 142
    dsereg nem orosz belső perspektívája Vlagyimir Gelfandnál
    várakozással ültem Vlagyimir Gelfand 1941–1946 között
    Gelfandot arról is informálták, hogy a zsidókat 
    a könyv kiadása során fi nomítottak ezen (Gelfand 2015, 161/
    Gelfand 78;
    Gelfand 2015,
    175/Gelfand 85); lásd még e
    Gelfand 2015, 172, 727.
    110 Gelfand 2015, 70, 187. 111
    Gelfand 2015,
    161/Gelfand, 78. Lásd még Ungváry
    2015, 86, 106.
    112 Gelfand 2015, 360.
     
    Oldal 143
    Nemi erőszak Vlagyimir Gelfandnál
    Gelfand szerint a németekre nem volt jellemező a nemi 
    s erőszakot közvetlenül nem ír le Gelfand, csak
    113 Gelfand 2015, 280.
    114 Gelfand 2015, 142. Lásd még Ungváry 2015, 82.
    115 Gelfand 2015, 140.
    116 Gelfand 2015, 80, 84, 97, 262.
    117 Gelfand 2015, 658–659. Lásd még Ungváry 2015, 100.
    118 Gelfand 2015, 287–288.
    119 Gelfand 2015, 280.
    120 Gelfand 2015, 131–132, 311, 465; a pobeda
    június 22-én elsőként. Gelfand 2015, 582.
    121 Gelfand 2015, 467.
    122 Gelfand 2015, 328, 329, 353, 357, 360.
    123 Gelfand 2015, 416, 418, 429.
    124 Gelfand 2015, 413–414.
    125 Gelfand 2015, 499, 536–537.
    126 Gelfand 2015, 492, 493.
    127 Nemi betegségek: Pető 1999; Gelfand 2015,
    545/
    Gelfand 323 (
    Gelfand 2015-ből kihagyva);
    Gelfand 2015, 554; a tripper a háború betegsége:
    Gelfand 2015, 555.
    Nemi betegségek: Pető 1999; Gelfand 2015,
    545/Gelfand 323
     
    Oldal 144
    128 Dubina 2015, 445; Gelfand 2015
     
    Oldal 145
    Gelfand interpretálásában a világháború nem volt
    s 2015, 83), német viaszmécsest (Gelfand 2015,
    211). 139 Gelfand 2015, 59; Alekszejevics 201, 325.
     
    Oldal 146
    Utóbbiak, akikről Gelfand is megemlékezik a naplójában
    formájában is. Gelfand érzékenyen reagált a né
    140 Gelfand 2015, 43.
    141 Gelfand 2015, 211, 217, 218. 142 Amikor az
    145 Gelfand 2015, 140.
    146 Gelfand 2015, 80, 85, 98.
    147 Gelfand 2015, 105.
    148 Gelfand 2015, 70.
     
    Oldal 147
    150 Gelfand 2015, 331.
    Gelfand 2015, 464, 595.
    156 Gelfand 2015, 90, 101–102, 605;
    158 Gelfand 2015, 193.
    285; Gelfand 2015, 464.
    161 Gelfand 2015, 90.
     
    Oldal 148
    ösztönöztek.170 Gelfand naplóját olvasva e
    hogyan fonódnak össze. Gelfandot grafománnak
    1941 és 1946 között. Gelfand nagyfokú
    motiváltság kérdésekor.173 Másrészt Gelfand
    168 Alekszejevics 2015, 28; Gelfand 2015, 245.
    171 Gelfand egyes családtagjai a németek által
    egyikük sem maradt életben. Gelfand 2015, 621.
    172 Gelfand 2015, 215
     
    Oldal 150
    egy férj és feleség harcolt együtt (Gelfand 2015, 171
    50, 65, 176, 214; Gelfand 2015, 685.
    Erre indirekt példát Gelfandnál is találunk, amikor
     
    Oldal 151
    Gelfand 1946 májusáig Németországban ténykedett
    Továbbá Gelfand azt is megjegyzi
    189 Gelfand 2015, 272.
    199 Gelfand 2015, 542
     
    Oldal 152
    201 Gelfand 2015, 262. 202 Alekszejevics
    kerültek meghallgatásra. 207 Gelfand 2015, 80, 97;
    ellátásának javítására (Gelfand 2015, 715, 728). Itt
    oroszországi hadjárat során (Gelfand 2015, 691).
    208 Gelfand 2015, 215–216, 218, 224, 247. 209
    Gelfand 2015, 268, 403, 407–408, 457–458, 478, 495
    210 Gelfand 2015, 423.
     
    Oldal 153
    211 Gelfand 2015, 513–514, 537, 555, 722. 212
    Gelfand 2015, 572–573, 574–575, 575–576;
    227; Gelfand 2015, 724. 216
    319; Gelfand 2015, 407–408;
    Gelfand 2015, 414, 440–441; fi atalkorúak kárára:
    Gelfand 2015, 440–441.
     
    Oldal 154
    Gelfand közvetlenül nem vett részt közös
    224 Gelfand 2015, 482–483, 572–573.
    Gelfand 2015, 414, 440–441.
    227 Gelfand 2015, 440–441.
     
    Oldal 160
    Gelfand, Vlagyimir (Гельфанд, Владимир) 2015
    Rosspen. Gelfand, Vlagyimir (Гельфанд,
    gelfand_vladimir/dnevniki_1941_1946_g
     
     
     
     
     
    Magyar Tudományos Akadémia
    Magyar vidék a 20. században 1.
    Váltóállítás: Diktatúrák a vidéki Magyarországon 1945-ben
    Istvan Santha




     
     
     
    Kiadja az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
    és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala
    Felelős kiadó: Dergán Ádám, Fodor Pál
    Nyomdai előkészítés:
    MTA BTK Történettudományi Intézet
    Tudományos Információs Témacsoport
    Vezető: Kovács Éva
    Olvasószerkesztő: Hradeczky Moni
    Borító: Varga Júlia
    Tördelés: Palovicsné Tihanyi Éva
    Nyomdai munka: Séd Nyomda Kft ., Szekszárd
     
     
     

     
      
    © Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont  
    © Szerzők
    © Nemzeti Emlékezet Bizottsága 

    ©
    Istvan Santha

       

      

     

     

     

     

    ungarisch
    „Alternative Aussage:
    Diktaturen im ländlichen Ungarn 1945“

     
     

    Herausgegeben vom Geisteswissenschaftlichen Forschungszentrum der Ungarischen Akademie der Wissenschaften
    und vom Büro des Nationalen Gedenkkomitees
    Verantwortlicher Herausgeber: Ádám Dergán, Pál Fodor
    Druckvorbereitung:
    MTA BTK Institut für Geschichte
    Themengruppe Wissenschaftliche Information
    Geschäftsführerin: Éva Kovács
    Leserredaktion: Moni Hradeczky
    Cover: Júlia Varga
    Satz: Éva Palovicsné Tihanyi
    Druckerei: Séd Nyomda Kft., Szekszárd
     
     
     

    Die im September 2014 zwischen dem Forschungszentrum für Geisteswissenschaften der Ungarischen Akademie der Wissenschaften (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont) und dem Nationalen Erinnerungsausschuss (Nemzeti Emlékezet Bizottsága) geschlossene Vereinbarung ermöglichte es der Themengruppe für Landesgeschichte (Vidéktörténeti Témacsoport), in Zusammenarbeit mit Forschungsgruppen aus regionalen Partnerinstitutionen ihre Arbeit aufzunehmen. Im Mittelpunkt der Forschung stehen gesellschaftshistorische Ereignisse mit strukturverändernder Bedeutung, die seit den 1940er Jahren stattfanden. Das siebzigste Jubiläum des Jahres 1945 lieferte von Anfang an den Impuls, bekannte und weniger bekannte historische Quellen unter neuen Fragestellungen zu untersuchen. Methodisch wurde angestrebt, die grundlegenden Zielsetzungen der mehr als fünfundzwanzigköpfigen Forschergruppe in Bezug auf die Quellenanalyse zu vereinheitlichen.

    Von Beginn an herrschte Einigkeit darüber, dass ideologisch motivierte Vorurteile ebenso vermieden werden sollten wie gegenwartsbedingte Sensibilitäten. In allen Fällen wurde versucht, einem zentralen Prinzip treu zu bleiben: der Vorrangstellung historischer Quellen. Angesichts aktueller geschichtspolitischer Debatten galt es, Fragestellungen zu entwickeln, die sowohl langfristig als auch kurzfristig Relevanz besitzen. Dies stellte eine Herausforderung dar, da Unterschiede in Wertvorstellungen, Perspektiven und Maßstäben unsere Antworten beeinflussen – besonders im Hinblick auf das symbolisch aufgeladene Jahr 1945, das im Spannungsfeld zwischen institutionalisierter Gewalt, Erinnerungspolitik vor 1990 und den emotionalen Dimensionen individueller Erinnerungen steht.

    Die Forschungsfragen, Methoden, ausgewählten Quellen sowie die geografischen und sozialen Kontexte der einzelnen Studien unterscheiden sich naturgemäß. Dennoch konzentrierte sich das gemeinsame Interesse darauf, gesellschaftliche und geschichtsbildende Faktoren zu identifizieren, die das Erleben und die Zukunftsvorstellungen der Zeitgenossen geprägt haben könnten. Die Perspektive war grundlegend „bottom-up“ orientiert, also dem Alltagshandeln verpflichtet. Viele Forschende beschäftigte die Frage, wie die Zeitgenossen auf das Elend nach den individuellen und kollektiven Kriegstragödien und auf den Zusammenbruch staatlicher Ordnung reagierten und sich in dieser Situation verhielten. Auf dieser Basis unterscheiden sich die herangezogenen Quellen und die daraus abgeleiteten Antworten zum Teil erheblich von früheren Ergebnissen der Geschichtsforschung.

    Ungarn geriet ab 1938 zunächst infolge internationaler Machtverschiebungen unter deutschen Einfluss und ab 1944 zunehmend in den sowjetischen Machtbereich, der die zaristische Expansionspolitik fortführte. Die Auswirkungen dieser Entwicklungen wurden den Zeitgenossen vor allem im Verhalten der Roten Armee sowie der plötzlich einflussreich gewordenen Mitglieder und Sympathisanten der Kommunistischen Partei deutlich. Die massiven und über Jahrzehnte tabuisierten Erfahrungen dieser Zeit haben wir versucht, in unserem Buch in ihrem historischen Kontext darzustellen. Die thematischen Schwerpunkte des Buches spiegeln im Wesentlichen die ursprünglichen Zielsetzungen der einzelnen Arbeitsgruppen wider. Wie bei jedem Forschungsvorhaben wurde jedoch auch unser Konzept durch neue Quellenfunde weiterentwickelt. Daher sind die einzelnen Themenbereiche nicht als starre Blöcke zu verstehen, sondern als durchlässige Strukturen mit vielfältigen Übergängen. So hatte beispielsweise die Bodenreform eine politische, die Kirche zugleich eine wirtschaftliche Funktion.

    Diese Interdependenzen werden durch die am Ende des Bandes veröffentlichte illustrierte Quellenauswahl zusätzlich veranschaulicht.

    In Anerkennung der diktatorischen Praxis individueller und kollektiver Gewalt wählten wir für unsere Konferenz, die am 29. September 2015 im Hauptgebäude der Ungarischen Akademie der Wissenschaften stattfand, den Titel „Váltóállítás. Diktaturen im ländlichen Ungarn 1945“, der – in leicht abgewandelter Form – auch dem vorliegenden Buch seinen Namen gibt.

     
     
     
     
     
    Nemzeti Emlékezet Bizottsága: MTI- 2017.04.11. Kötetbemutató 
     

     

     

    Der Titel des Buches „Váltóállítás: Diktaturen im ländlichen Ungarn 1945“ verweist auf die Realität des Alltagslebens anstelle politischer Mythen – wie etwa der Debatte, ob das Jahr 1945 in der ungarischen Geschichte als Befreiung oder Besetzung zu bewerten sei –, erklärten Fachleute anlässlich der Buchpräsentation in der Ungarischen Akademie der Wissenschaften am 11. April 2017.

    Sprecherinnen und Sprecher:

    Pál Fodor – Historiker und Generaldirektor des Forschungszentrums für Geisteswissenschaften der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. Unter seiner Leitung widmet sich das Zentrum der vertieften Erforschung der Geschichte Ungarns, des kulturellen Erbes und sozialer Transformationsprozesse. Fodor ist bekannt für seine Forschungen zur Sozialgeschichte und den politischen Veränderungen des 20. Jahrhunderts sowie für die Förderung interdisziplinärer Ansätze in den Geisteswissenschaften.

    Réka Kisfeldvári – Historikerin und Vorsitzende des Nationalen Gremiums für Nationale Erinnerung. In dieser Funktion leitet sie Projekte zur Bewahrung und Popularisierung des historischen Gedächtnisses Ungarns, insbesondere im Hinblick auf das 20. Jahrhundert und zentrale Ereignisse der nationalen Geschichte. Kisfeldvári engagiert sich aktiv in der Entwicklung von Bildungsprogrammen und Publikationen, die ein objektives Verständnis des historischen Erbes fördern.

    József Erdős Kovács – Historiker, leitender Wissenschaftlicher Mitarbeiter der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und Leiter der Themengruppe für Geschichte des ländlichen Raums der Ungarischen Akademie der Wissenschaften sowie des Nationalen Gremiums für Nationale Erinnerung. Seine wissenschaftliche Arbeit konzentriert sich auf die Erforschung der ländlichen Regionen Ungarns sowie der sozialökonomischen und politischen Prozesse in der Provinz im 20. Jahrhundert. Kovács spielt eine Schlüsselrolle bei der Koordination von Forschungen und Publikationen sowie bei der Organisation von Forschungsteams, die sich mit der Geschichte des ländlichen Raums und dem nationalen Gedächtnis beschäftigen.

     
     

    Die Geschichte Ungarns im 20. Jahrhundert ist eine komplexe und vielschichtige Epoche. Wie man so schön sagt: Es existieren zahlreiche verschiedene Narrative zu bestimmten Schlüsselmomenten. Man denke nur daran, wie viele unterschiedliche Interpretationen allein für das Jahr 1945 möglich sind.

    Wir gingen davon aus, dass es auch heute noch Raum gibt, neue Narrative zu diesen zentralen Fragen vorzulegen. Möglicherweise war nicht alles so erfolgreich, wie es etwa für die Entwicklungen in der ungarischen Provinz oft dargestellt wird. Einerseits lässt sich diese Zeit als eine Art Modernisierung interpretieren, als Blütephase der ungarischen Landwirtschaft. Doch diejenigen, die diese Epoche selbst erlebt haben oder andere Quellen und Methoden heranziehen, gelangen unter Umständen zu einem anderen Schluss: Man kann von Modernisierung sprechen, doch es wäre wohl richtiger, von Pseudomodernisierung zu sprechen. Die ungarische Provinz ist entvölkert, es fehlt an Arbeitskräften, und ihre Zukunft erscheint – zumindest aus meiner Sicht – recht düster. Ich denke, dass jene, die sich ernsthaft mit Geschichte befassen, sei es als Zeitgenossen oder als Forschende, immer wussten, dass hier eine große Wissenslücke besteht.

    Wie kann es also sein, dass wir uns so wenig mit der Vergangenheit und Gegenwart eines erheblichen Teils der Gesellschaft beschäftigen? Diese Forschung ist keineswegs ausschließlich auf die Provinz ausgerichtet – weder in der Themenwahl noch bei den eingeladenen Expertinnen und Experten. Glücklicherweise konnten wir zahlreiche Teilnehmende aus verschiedenen Provinzstädten, Archiven und Fachrichtungen gewinnen.

    Am Projekt beteiligten sich nicht nur Archivarinnen und Archivare, sondern auch Ethnografen und Anthropologen. Und ich denke, dass – auch wenn dies im Buch vielleicht nicht auf den ersten Blick sichtbar wird – es unsere Aufgabe ist, zu erklären, dass es sich hierbei nicht nur um eine Arbeitsgruppe, sondern möglicherweise um eine echte Forschungsgemeinschaft handelt. Eine Gemeinschaft als Ort gemeinsamen Nachdenkens, methodologischer Reflexion und fruchtbarer Diskussion, die zu tragfähigen Ergebnissen führt.

    Dieses Buch ist nicht nur das Resultat einer großen Jahreskonferenz, sondern auch das Produkt vieler kleinerer Arbeitssitzungen. Wenn sich daraus tatsächlich eine dauerhafte Gemeinschaft entwickeln kann, dann ist das nicht nur dem Generaldirektor der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und dem Nationalen Erinnerungsausschuss zu verdanken, sondern vor allem József Ő. Kovács und Krisztián Gergő Horváth, die diese gemeinsamen Reflexionen maßgeblich angestoßen und inspiriert haben. Besonders bedeutsam erscheint mir, dass auf der Plattform der Ungarischen Akademie der Wissenschaften eine Institution entstanden ist – unsere Forschungsgruppe –, die von Beginn an heftiger Kritik ausgesetzt war. Doch wir haben stets darauf vertraut, dass unsere sachorientierten Fragen und konsequenten Quellenanalysen letztlich Gewicht haben würden.

    Ich denke, dass unsere Arbeit für sich selbst spricht. Und wir wollen auch künftig ausschließlich wissenschaftlich arbeiten – in jener Weise, wie es an den besten Universitäten der Welt üblich ist: ohne übermäßige Empfindlichkeit oder ideologische Färbung. Es war sehr wichtig, dass mit Beginn dieser gemeinsamen Überlegungen auch die Idee entstand, eine Arbeitsgruppe zur Geschichte der ungarischen Provinz zu schaffen, um die Quellenlage für die Zeit nach 1945 zu überprüfen und auch weniger bekannte Archivmaterialien sowie mündliche Überlieferungen erneut zu erschließen. Balázs Valók, Direktor des Instituts für Volkskunde und stellvertretender Direktor der VTT, hat dieses Vorhaben von Beginn an unterstützt und an seine Relevanz geglaubt.

    Im Wesentlichen ist unsere Arbeit zweigeteilt: Einerseits konzentrieren wir uns auf vergessene oder bislang kaum genutzte schriftliche Quellen – also Archivdokumente –, andererseits nutzen wir auch Interviews und mündliche Zeugnisse, allerdings mit kritischem Blick. Der Schwerpunkt liegt jedoch auf schriftlichen historischen Quellen. Wir gehen davon aus, dass historische Quellen stets Vorrang vor beliebigen Behauptungen oder ideologischen Vorannahmen haben sollten. Methodologisch streben wir an, zeitgenössische Erfahrungen in unsere Narrative zu integrieren und legen den Fokus bewusst auf Erlebnisse der Zeitgenossen – und nicht auf retrospektive Deutungen. Auf diese Weise versuchen wir, über die kommunistische Diktatur so zu berichten, dass dies politikwissenschaftlich nachvollziehbar und durch zeitgenössische Belege gestützt ist.

    Wenn József Ő. Kovács schreibt, dass die Bodenreform ein chaotischer Prozess war – eine Landenteignung und -verteilung ohne wirtschaftliche Rationalität, wenn auch politisch bedeutsam, weil sie die Grundlage für die Diktatur der MKP schuf –, dann ist dies eine starke Aussage, die ein Deutungsmuster vorgibt. Dieses Buch betont, dass es nicht um parteipolitische Details oder Koalitionsphasen geht. Wesentlich ist, dass in den Dörfern plötzlich neue Akteure auftauchten, die praktisch willkürlich und ohne jede Kontrolle die Macht übernahmen.

    Unser aktueller Fokus liegt nun auf der systematischen Erforschung der 1950er- und 1960er-Jahre. Wir wollen uns dabei nicht unter Zeitdruck setzen – wenn wir diese Arbeit bereits begonnen haben, dann wollen wir sie auch gründlich und auf solider empirischer Grundlage weiterführen.